…hanem azzal, ami van. És ha mégsincs otthon szinte semmi? Hát akkor elképzeljük, hogy mire lenne szükségünk és beszerezzük. Na, pont így működik ez az önismerettel is. Sokszor tisztában vagyunk vele, hogy mi az, ami nincs, ám a hiány és nem a vágy oldaláról közelítjük meg a kérdést. Azzal pedig amink van, alig foglalkozunk. Hát akkor hogy is lehetne belőle egy költemény?
Semmiképpen nem akarom elbagatellizálni a dolgot, hiszen az is nagy előrehaladás, amikor már legalább azt látjuk, hogy a “nincs van”. Aztán pedig lassan, óvatosan körbetapogatjuk ennek a nincsnek a körvonalait és felfedezzük azt, amihez képest ezt hiánynak érzékeljük. Sokszor fájdalmas út ez, de közben mégis eloldódunk ezektől a hiányoktól és szabaddá válunk.
Ám közben gyakran nem figyelünk arra, ami van. Kerülgetjük a hiányokat, mint a kátyúkat és elfeledkezünk az útról, a tájról, a levegő illatáról, akár arról is, hogy hova és miért is indultunk. Biztosan volt olyan időszak mindannyiunk életében, amikor még szabadon tudtunk álmodozni, vágyakozni. Amikor még nem zavart bennünket, hogy mennyire “reálisak” ezek az elképzelések. Aztán lassanként megtanultunk nem csak lemondani ezekről a vágyakról, hanem elfelejtettük a vágyakozást magát is, mint felesleges butaságot.
Szóval tessék szépen elővenni egy darab papírt, tollat vagy akár színes ceruzákat, no meg a fantáziát és megírni kinek-kinek a bakancslistáját! Soha nem késő. Inspirációnak pedig érdemes (újra) megnézi az alábbi filmet.
Ha pedig nem akarunk megállni a bakancslistánál, hanem szeretnénk tisztázni a bennünket vezérlő értékeinket, küldetésünket és céljainkat, akkor szeretettel ajánlom hozzá az Ami igazán számít című hasznos és olvasmányos könyvet. Főzésre fel!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: